udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3
találat
lapozás: 1-3
Névmutató:
Györfi András
2001. április 27.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznak, mely a Városi Művelődési Ház egyik szaktagozataként működik, jelenleg 14 alkalmazottja van. Elekes Gyula, Művelődési Ház igazgatója beszélt a színház működéséről és nehézségeiről. A Tomcsa Sándor Színházra szükség van. Minden kezdet nehéz, főleg a jelenlegi történelmi, gazdasági helyzetben, amikor valahány romániai magyar színház anyagi gondokkal küszködik, olyannyira, hogy néha csak hónapos késésekkel tudják kifizetni a színészeknek a gázsit. A Művelődési Minisztérium a színházak fenntartását átruházta a megyei önkormányzatokra, azok pedig a városi önkormányzatokra hárították a költségeket. A városi önkormányzatok költségvetése pedig kevés ahhoz, hogy fenntarthassák a színházakat. - Az igazi mecenatúra még nem alakult ki. Támogatók azért már vannak. Például a Mat Plast Részvénytársaság felajánlott egy hosszabb távú támogatást is, azzal a kitétellel, hogy tartsunk előadásokat azokon a településeken, ahol a magyarság szórványban él. Az első ilyen próbálkozásuk Segesváron lesz, majd Medgyesre is el szeretnének jutni előadásaikkal. Györfi András, a marosvásárhelyi színház művésze javasolta, hogy ebben a szűkös anyagi helyzetben jó megoldás lenne, ha a székelyudvarhelyi színház használhatná a marosvásárhelyiek jóval gazdagabb díszlettárát, közös vagy csereelőadásokat is lehetne szervezni. Együttműködést már több színházzal sikerült kialakítaniuk, így a sepsiszentgyörgyi, a zalaegerszegi és az egri színházakkal. A szarvasi Weöres Sándor Regionális Színházzal kötöttek közös együttműködési szerződést. /Szükség van a színházra. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./2003. június 14.
Jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. A kivitelezést támogató szponzorok jelenlétében egyenként leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit - szám szerint 10 reliefet -, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. Dániel Ernő plébános és Farkas László unitárius lelkész felszentelte az emlékművet. Györfi András színművész Magyari Lajos Kötődések című poémájából szavalt részleteket. Ambrus Lajos író, a helyi művelődési egyesület elnöke, s az emlékmű megalkotásának szorgalmazója hangsúlyozta, hogy "egy nagy székely faluban jelképértékűen hirdeti ez az alkotás, s tán örökérvényűen is, hogy a nyelv a lélek háza, s ápolni azt ránkszabott kötelesség, az ünnepség pedig arra ad alkalmat, hogy a község önzetlen lelkű vállalkozóinak, intézményeinek áldásos összefogása eredményeként nem mindennapi eseményt ünnepelhetünk". /Kristó Tibor: Emlékműavatás Korondon. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./2013. november 30.
Meghitt hangulatban adták át a Székely sirató emlékművet
Közel háromszázan gyűltek össze november 30-án, szombat délben Székelykeresztúr központjában, ahol leleplezésre került az első és második világháborúban elhunyt hősök tiszteletére állított Székely sirató emlékmű. Az eseményen a helyi politikusokon kívül többek közt Répás Zsuzsanna Magyarország közigazgatási és igazságügyi minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára is köszöntötte az egybegyűlteket.
Könnyes szemű rokonok, politikusok és városlakók jelenlétében leplezték le Keresztúron a világháborúkban hősként elesett 182 helybéli katona emlékére állított emlékművet. Az ünnepély a magyar himnusz eléneklésével indult, majd Rafai Emil, a település polgármestere szólalt fel. Elsősorban a száz év távlatában is gyászoló keresztúri családokhoz szólt, hangsúlyozva, az elesett katona a nemzet számára hős, de az anyának áldozat. A továbbiakban a keresztúri világháborús helyzetről Orbán János, akkori katolikus plébános feljegyzéseiből idézett. „Jól tettük, ha ma élő utódok 99 év elteltével hiányt pótolunk, és világháborús emlékművet állítunk és avatunk itt, Székelykeresztúr főterén. Adja Isten, hogy álljon még sokáig a Székely sirató városunkban, nemzeteket és nemzedékeket emlékeztetve a nagy világégések áldozataira” – hangsúlyozta a polgármester.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár beszédében kiemelte, a hősi halottak emlékéből merítkezve a székelységnek saját kezébe kell vennie a sorsát. „Nem várhatja, hogy Bukarest majd megoldást hoz, hiszen naponta tapasztaljuk a gáncsoskodást, a burkolt vagy nyílt elnyomást. Elég a székelyzászlós perekre, vagy a Székelyek Nagy Menetelése előtt, hirtelen meghibásodott vasúti szerelvényre gondolnunk” – fogalmazott.
A következőkben Keresztúr polgármestere és Györfi Sándor, a Székely sirató alkotója leleplezték az elesett katonát és az őt sirató anyát ábrázoló műalkotást, majd Bocskai Vince szobrászművész a szobor alkotóját és művét méltatta. Ezt követően Györfi András, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét adta elő.
Felszólalásában Verestóy Attila szenátor a túlélők leszármazottainak fájdalmáról beszélt, akik a mindennapokban is magukkal hordozzák a világégések veszteségeit. Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba részvétet kívánt a háborúkban elesettek hozzátartozóinak, majd sajnálatát fejezte ki arra vonatkozóan, hogy Keresztúr polgármesterének többszöri kérése ellenére sem adhattak támogatást az emlékmű létrejöttéhez.
A szobor megáldására mindhárom történelmi egyház képviselőjét – Antal Zoltán, református lelkipásztort, Szombatfalvi József unitárius lelkipásztort és Kovács Péter katolikus plébánost – felkérték. Ezután az emlékmű körül álló székelyruhába öltözött lányok annyi szegfűszálat helyeztek el a talapzaton, ahány áldozat neve szerepel a táblán, majd az elöljárók és az elhunyt katonák hozzátartozói is letették kegyeletkoszorúikat. Az ünnepség a székely himnusz eléneklésével és gyertyagyújtással zárult.
Simon Eszter
Székelyhon.ro
lapozás: 1-3